CENZÚRÁZOTT EGÉSZSÉG

(részletek a könyvből)

TÚL NAGY BIZNISZ!--BESZÉLJENEK A SZÁMOK!

4. Fejezet

Vagonja 40 Ft.

A csomagolás többe kerül, mint a hatóanyag?

Érdemes megvédeni ezt az üzletet?

Beszéljenek a számok.

Tanultam kémiát. Vannak vegyész barátaim. Az összegyűjtött ismereteim alapján már sok évvel ezelőtt, még orvostanhallgatóként, majd fiatal orvosként azzal viccelődtem a barátaimnak, hogy a gyógyszergyártás biztosan nagy biznisz. Azt mondtam:„a gyógyszerek többsége olyan alapanyagból készül, amelyeknek vagonja 40Ft „A csomagolás biztosan többe kerül ,mint a hatóanyag„.Akkor viccnek szántam. Még nem tudtam annyit, mint ma. Tele voltam lelkesedéssel, bizalommal a hivatalos orvostudomány iránt. Gyógyítani akartam azzal, amit az egyetemen tanítottak. Voltak furcsaságok. Voltak adatok, amiket nem tudtam beilleszteni a tanult rendszerbe. Például, ha az emberi szervezet maga is termel, gyárt koleszterint (testünkben naponta megforduló néhány grammnyi koleszterin nagyobb része„saját gyártmányú„), hogyan lehet ennyire veszélyes a kolbászos rántotta?

Hogyan lehetnek makk egészségesek szalonnát–hagymát–kenyeret evő őseink? Miért vonnak ki időnként tömegével gyógyszereket a „hatásossága nem igazolt„ „májkárosodást okoz„ , stb. indoklással ,ha oly sok évig fejlesztették , vizsgálták őket? Volt sok ellentmondás, amiket nehéz volt megemészteni. Igazán nem is tudtam. Egy vegyiparban dolgozó barátomnak megmutattam az ebben a fejezetben található táblázat adatait. Helytállónak találta, de figyelmeztetett arra, hogy elsősorban nem a gyártási költségek számítanak. A gyógyszer kifejlesztésébe ölt rengeteg kutatás, fejlesztő munka, a biztonságos forgalomba hozatal érdekében végzett tengernyi kísérlet költségének kell megtérülnie, mondta, szerintem naiv jóhiszeműséggel. Amennyiben igaz, hogy ilyen komoly kutatás áll a háttérben, nem fordulhatna elő, hogy a gyógyszerek átlag 80%-ról kiderül –nem hat, vagy súlyos mellékhatásokat okoz.

A következő fejezetben majd kiderül, mennyire biztonságosak a szigorúan előtesztelt gyógyszerek,amelyek állítólag hatalmas költségekkel vizsgálnak ,Neked ne lehessen bajod tőlük.

Bennem–és nem vagyok egyedül–van némi kétely azt illetően, hogy minden esetben komoly kutatások, vizsgálatok állnak a háttérben. Mindenképpen vannak nehezen feloldható ellentmondások. Sokan azt állítják, a gyógyszeripar sokkal többet (kb. kétszer annyit) költ marketingre, mint kutatás – fejlesztésre. Az „orvoslátogató„ valójában gyógyszerügynök. Gyakran orvosi vagy gyógyszerészi diplomával, szolgálati autóval ,magas fizetéssel és gazdag ajándékozási lehetőséggel. Mód van arra, hogy jutalomból a gyógyszergyár költségén rész vehessen tudományos kongresszusokon szállással, ,ellátással. Szerencsés esetben éppen Krétán vagy más egzotikus helyen lesz a kongresszus, gyakran sajnos csak itthon. Függ attól, hogy ki, mit, hány embernek rendel.

Lássuk, mekkora üzlet a gyógyszergyártás:

Több évvel ezelőtti adatok szerint csupán az Egyesült Államokban évente közel 70

millliárd dollárt költenek gyógyszerekre. 1974–s adatok szerint az amerikaiak évente több mint 11 ezer tonna aszpirint vásárolnak. Ez kb. 16 milliárd tabletta, fejenként kb. 80tbl. évenként. Magyarország icipici piac ebben az üzletágban. A mi gyógyszer-forgalmunk nevetségesen kicsi, mindössze 300 milliárd Ft./ év. Kíváncsi vagy mit írt a Népszabadság 2003. május 10–n a gyógyszer bizniszről?

„ A világ gyógyszerforgalma a becslések szerint tavaly elérte a 400 milliárd dollárt, ami a magyar GDP (nemzeti össztermék) több mint ötszöröse. A legnagyobb gyógyszer –mamutvállalatok nyeresége töretlenül nőtt az elmúlt években ,legtöbb iparágat visszavető recesszió (Gazdasági hanyatlás) ellenére az amerikai Pfizer óriás cég csupán a legutóbbi negyedévben 4.7 milliárd dollárt, tehát csaknem ezerdmilliárd forintos profitot könyvelhet el, nagyjából akkora összeget, amely Magyarország legnagyobb forgalmú vállalata, a teljes hazai földgáz–és kőolajellátást biztosító MOL egész éves árbevétele.”

És itt az éves árbevétel van szembeállítva a negyedéves tiszta profittal!„ Nagyobb profitot egyedül a fegyvergyárak tudnak jelenleg felmutatni. Az új gyógyszerek ára évről évre emelkedett, anélkül, hogy legtöbbjük lényegesen hatásosabb lett volna a régieknél. Arra, hogy a már ismert hatóanyagok molekuláit hogyan lehet „átkozmetikázni„ és újként eladni, bevált a szakmán belül jól ismert módszerek létezne –mondja egy Magyarországon is jelen lévő gyógyszercég vezetője. Egy igazi sztártermék a gyártójának akár nyolcmilliárd dolláros – csaknem 18800 milliárd forintos–bevételt hozhat évente, amelynek becslések szerint legalább 30 százaléka tiszta nyereség. A gyógyszer biznisz létalapja tehát minél több új, lehetőleg drágább termék piaci bevezetése. Becslések szerint egy – egy sztártermék maximum nyolc évig ontja a pénzt a gyárnak–ez idő alatt kell kipréselni belőle mindent, amit csak lehet.

A gyógyszergyárak valószínűleg minden–törvényes és kevésbé szalonképes–lehetőséget megragadnak arra, hogy a piacra „belobbizott„ (a törvényhozáson kívül gazdasági erők döntéshozó politikai erőket befolyásolnak üzleti érdekeik érvényesítése érdekébe )termékeikre költségvetési térítést szerezzenek.” Fontos a haszonkulcs. Mibe kerül? Mennyi marad? Ízelítőül néhány gyógyszer aktív hatóanyagának előállítási költsége (természetesen vannak más költségek is) ,szembeállítva a fogyasztói árral:       $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $ $

Az összegeket a forrás USA dollárban adta meg. 100 tablettára vetítve:

Márkanév                   Fogyasztói ár            Előállítási költség            Szorzó

XANAX (1mg)            $136.79                          $0.024                                 5699.58

PROZAC (20mg)       $247.47                          $0.11                                   2249.73

CLARITIN (10mg       $215.17                          $1.71                                     303.06  stb.

Ekkora szorzót tudomásom szerint más üzlet nem tud produkálni! Elég tisztességes hasznot hoz, nem?

Az igazi biznisz pedig az olyan gyógyszer, amit egy egész életen át kell szedni. Az egyik legkártékonyabb hatás, amit sikerült kiváltani az ,hogy maguk az orvosok is elfogadják, hogy léteznek meg nem gyógyítható „ csak kezelhető„ , „csak egyensúlyban tartható„ ,egész életen át kezelendő betegségek. Ilyenek pl. a cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés és sok más krónikus betegség. A gyógyszeriparnak sikerült elfogadtatnia, és az orvostudománynak sikerült elfogadnia olyan kategóriát, amit egyetlen más szakmától sem fogadnánk el. „Nem lehet megoldani „ A megépíthetetlen ház, a leszakadó híd, a megjavíthatatlan autó, az át nem süthető bélszín: ezt nem fogadnád el egy mérnöktől, építésztől,szerelőtől, szakácstól. Az orvosokat úgy képzik, hogy fogadják el: nincs rá megoldás, csak toldozni–foltozni, csak javítgatni lehet. Majd egyszer, később megoldja a sok kutatás. Csak türelem.

Hány emberéletet követel a jónak bizonyult biznisz? Csak a pénz számít, semmi más.

(saját vélemény)

drlenkei.hu