A GONOSZ ENERGIÁJA

(James Redfield A Shambhala titkai c.regényéből)

Tedd azt másoknak, amit önmagadnak kívánsz, mert ahogy velük bánsz, ahogy róluk gondolkodsz, pontosan úgy bánnak majd ők is veled

Az ima, amit érzéseid és tetteid által kiküldesz önmagadból, pontosan azt váltja ki belőlük, amire számítasz.

Ha egy emberről azt gondolod, hogy gonosz a Te imaenergiád hatást gyakorol az ő energiamezőjére és befolyásolja hajlamait. Ezért aztán úgy cselekszik majd, ahogy elvárta tőled: dühvel, könyörtelenül. Mivel neki nincs kapcsolata, a belső isteni energiájával, egójának energiája gyenge és ingatag. Olyan szerepet ölt magára, amilyet elvárnak tőle.

Az ember hangulata is átragad a többiekre. Olyan, mint valami járvány. Ha elítéljük a másik embert, mert túl kövér vagy túl sovány, mert nem vitte semmire, mert csúnya, vagy rosszul öltözködik, elküldjük energiánkat az illetőhöz, aki maga is rosszat kezd gondolni önmagáról. A gonosz energiáját helyezzük működésbe. A negatív ima is ragályos. A dolgokat persze olyannak kell tekintenünk, amilyenek, de azonnal át is kell állítanunk elvárásainkat. Ne arra számítsunk, hogy OLYAN AMILYEN, hanem arra, hogy OLYAN AMILYEN LEHETNE. A kreatív energia legmagasabb szintjét csak akkor érhetjük el, ha elkerülünk mindenféle negatív imát (negatív gondolatokat).

Elég gonoszság van a világban a nélkül is, hogy tudattalanul szaporítanánk.

Ha káros magatartásmintát tapasztalunk önmagunkban pl. haragot, ítélkezést – életbe vágóan fontos, hogy ne fogalmazzunk meg negatív imát a saját lehetőségeinkkel kapcsolatban. Ha önmagunkra becsmérlő kijelentéseket teszünk, mint pl. „Úgy sem leszek képes megoldani ezt a problémát”, vagy „Én már csak ilyen maradok”, akkor valójában a változás ellenében ható imát engedjük szabadjára. Holott ragaszkodnunk kell az elképzeléshez, hogy magasabb energiaszintre jutunk és elhagyjuk a régi beidegződéseket. Saját imaenergiánkkal önmagukat is föl kell emelnünk.

Az embernek nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy a félelemben élők gonoszságát vizualizálja. Objektíven kell rájuk tekinteni, és meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket, ám ha túl sokat foglalkozunk a viselkedésükkel, hogy árthatnak nekünk, ezzel energiát adunk nekik, ami csak fokozza paranoiájukat, és esetleg épp ebből tudják meg, mire számítunk a részükről. Ezért olyan fontos, hogy ne vizualizáljuk a rosszat, ami megeshet velünk – mert ez olyan imát fogalmaz meg, amely pontosan a rettegett eseményt állítja elő. Ez óriási felelősség terhét rója mindannyiunkra.

Vigyázni kell miden gondolatunkkal! Mindig csak arra gondolj, amit szeretnél, és soha ne arra, amit nem!(minden számít!). Már csak azért is, nehogy értékes intuíciókat elszalasszunk. Ráadásul csak arra van szükség, hogy a tudatos figyelem, az éberség állapotában maradjunk, és kitartóan vizualizáljunk, hogy a többi ember tudatossága is fokozódjon. A legendák nagyon érthetően fogalmaznak. Imaenergiánkat csak akkor tarthatjuk kiterjesztett állapotban, ha sohasem használjuk negatív módon. Addig nem juthatunk tovább, amíg tökéletesen fel nem számoljuk ezt a problémát. Meg kell értenünk: az imaenergia létezik, valóságosan kiárad belőlünk és kihat a világba. Ha ez a felismerés megtörtént, azt is megérjük, hogy a mező, illetve a világra gyakorolt hatása kiterjeszthető. Elsőként javítanunk kell a szervezetünkbe fizikailag bejuttatott energia minőségét. A nehéz iparilag előállított élelmiszerek savasságot teremtenek a szervezetben, csökkentik a rezgést, és végül betegséget okoznak. Az eleven ennivalónak (nyers zöldségek, rügyek, magvak) lúgos kémhatása van, fokozza a rezgést (energiát, energiamezőt). Minél tisztább a rezgésünk, annál könnyebb azután ráhangolódnunk a bennünk található, finomabb energiák forrására. A legendák szerint megtanuljuk majd, hogy folyamatosan ezt a magas energiát lélegezzük be, és előrehaladásunk próbája a szépség érzékelésének képessége lesz. Minél magasabb az energiaszintünk annál több szépséget érzékelünk. Megtanuljuk a vizualizációt: elképzeljük, hogy ez magas szintű energia kiárad belőlünk a világba, ennek próbája pedig a szeretet érzése. Ilyenformán belső kapcsolatban állunk egymással. Tartósan megőrizhetjük magas energiaszintünket, ha vizualizáljuk, hogy az energiamező kiárad belőlünk, és előttünk jár, amerre csak megyünk. Ezt a kiterjesztett energiamezőt úgy kell beállítanunk, hogy erősítse életünk szinkronisztikus folyamatait.

Szüntelenül a tudatos éberség és figyelem állapotában maradunk, mindig várva a következő intuíciót vagy véletlent, amely továbblendíti életünket. Ez a várakozás, készenlét még tovább emeli, erősíti energiánkat, mert szándékainkat most már összehangoljuk a mindenség fejlődésének irányával. Ezáltal az imamezőnk kiárad, és megerősíti a többi emberét: felemeli őket arra a szintre, ahogyan az isteni energia belső forrásához fűződő kapcsolat, a felsőbb éntől származó intuíció működik. Ez természetesen növeli annak valószínűségét, hogy intuitív információkat kapunk tőlük, ami tovább növeli szinkronicitásunk szintjét, ennek erősíthetjük hatását az imamező segítségével. Majd, megtanuljuk az energia kiáradását tartósítani, rögzíteni, tekintet nélkül a félelmet vagy haragot gerjesztő élethelyzetekre. Ezt úgy érhetjük el, ha függetlenítjük magunkat a bekövetkező konkrét eseményektől, csak azt az elvárást tartjuk fenn, hogy a folyamat haladjon tovább. Mindig a pozitívumot kell keresnünk, és mindig, de mindig arra kell számítanunk, hogy bármi történjék is, a javunkat szolgálja. Az ilyen belső hozzáállás segít abban, hogy a folyamatra koncentráljunk, és ne adjuk át magunkat a negatív rémképeknek, hogy mi lesz velünk, ha valami nem sikerül.

Általánosságban szólva: ha negatív kép merül fel elménkben, meg kell fontolnunk, hogy nem intuitív figyelmeztetéssel van-e dolgunk, és ha igen, akkor meg kell tennünk a megfelelő lépéseket, de ekkor is mindig vissza kell térnünk ahhoz az elváráshoz, hogy a felsőbb szinkronicitás átsegít a problémán. Ez a gyakorlat, a hitnek nevezett, hatalmas erejű elvárás rögzíti a mezőt, a kiáradó energiát. Energiánk mindig legyen erős! Ha ezt megvalósítjuk, képesek leszünk előrelépni és még tovább tágítani energiánkat. Az energia további növeléséhez, erősítéséhez igazi hitre van szükség.

A más emberekre vonatkozó negatív gondolatokat ki kell zárnunk a tudatunkból: ha félelmünk haraggá változik, és a legrosszabbat kezdjük gondolni másokról, abból negatív ima származik, amelynek hatására éppen úgy kezdenek el viselkedni, ahogy elvárjuk tőlük. Ezért van az, hogy ha a tanár kiváló teljesítményt vár el diákjaitól, azok többnyire képesek is rá, ha pedig negatív elvárással közelít hozzájuk, akkor azt kapja. A legtöbben azt vallják, hogy másokról rosszat mondani nem szép dolog, rosszat gondolni viszont nem árt. Mi már tudjuk, hogy igenis árt: a gondolatoknak hatásuk van!!

A gyerekeknek mostanában a világon mindenütt nagyobb az erejük, mint valaha. Az iskolai klikkek, kiközösítések mindig is léteztek, de a pedagógusok többé nem hunyhatnak szemet fölöttük. Ha egyes gyermekeket lenéznek, kigúnyolnak, bűnbakot csinálnak belőle, a negatív ima erőteljesebb hatást vált ki, mint eddig bármikor. Ma már előfordul, hogy visszavágnak, és ez nem csak a gyermekek között van így, hanem az emberi kultúra egész területén. Csak akkor érthetjük meg, mi történik, ha tisztában vagyunk az imamezők hatásával. Egyre nő az ember hatalma és ha elvárásainkat nem uraljuk tökéletesen, komoly károkat okozhatunk embertársainknak.