Az energiamezőnk kiaknázása

az energia gyarapítása

(Részletek James redfield shambhala titkai c. regényéből)

Spirituális lények vagyunk, életünket a család, a tehetség csodája, a személyes küldetés magtalálása körül kell forognia. A legendák szerint ha az ember tudja, milyen fejlődés áll a kultúrák előtt, az tágítja és erősíti az energiamezőt (imamezőt, energiaburkot).

  Amikor megteremti az ember a kapcsolatot a belső forrással és látja az energia kiáramlását amikor cselekedetével a szinkronicitást („véletlenek” előidézése) és mások felemelését igyekszik előidézni, mindezt megalapozott elvárásokkal teheti, ( csak arra gondolok, amit szeretnék, azt vonzom magamhoz amiben hiszek, amire gondolok, amitől félek, amit elvárok az élettől azt kapom meg legyen jó, vagy rossz ) hiszen biztosan tudja, hogy merre visz bennünket ez a folyamat, ha hívek maradunk hozzá, ha nincs bennünk félelem, sem gyűlölet.

Észben kell tartani a problémáinkat, (düh, harag, gyűlölet stb. negatív érzelmek) fenntartva a tudatosságot, és ugyanakkor úgy kell beállítani az energiamezőt (imamezőt, energiaburkot) hogy változás menjen végbe, és szakíthassunk végre a megszokott magatartásmintáinkkal. (düh, szorongás, félelem, féltékenység, harag, elkeseredettség , irigység, stb. vagyis negatív érzelmek )

Vannak olyan pontosan meghatározott módszerek, amelyekkel az energiamezőt tágítani, bővíteni lehet, hogy az ember kreatívabb legyen és nagyobb hatóerőt fejthessen ki. A legendák szerint ezt végül minden ember elsajátítja majd.

Minél több energiája van valakinek, a többi ember annál jobban érzi a jelenlétét. Ez az energia gyakran az egóban mutatkozik meg, (ez megtévesztő is lehet) így előbb igen erősnek tűnik, de később gyorsan elszivárog. Mások esetében viszont valódi, tartós energia, amely megbízhatóan rendelkezésre áll. Energiánk mennyisége és ereje határozza meg jelenlétünket az adott környezetben ( pl. társaságban ).

A szépséget meglátjuk mindenkiben, mindenben, a környezetünkben, így mélyen belélegezve tudatosan emelhetjük energiamezőnket.

Életünk minden mozzanatának a magasabb energiaszintet kell szolgálnia. A megemelkedett energiaszintet lehetetlen fenntartani, ha az ember „holt” anyagot vesz magához táplálék gyanánt.

A legtöbb ember fiatalkorában teli van energiával és lelkesedéssel, de középkorúvá válva átadja magát a lassú hanyatlásnak és úgy tesz, mintha ezt nem is venné észre. Hiszen a barátai is lelassulnak, az aktivitás a gyerekeire marad, úgyhogy egyre több időt tölt üldögéléssel és jóízű ételek fogyasztásával. Csakhamar kínzó egészségügyi problémái támadnak, krónikus emésztési zavarok, bőrkiütések, amelyeket egyszerűen az öregedés számlájára ír, aztán egy napon utoléri egy olyan súlyos betegség, amely már nem múlik el. Ha szakemberhez fordul, az orvos általában nem hangsúlyozza a betegség megőrzésének fontosságát, hanem gyógyszereket ír fel, amelyek néha segítenek, néha nem, illetve újabb betegségeket idéznek elő a mellékhatásaik. Majd, ahogy múlnak az évek, egy olyan betegség üti fel fejét, amely fokozatosan rosszabbodik, és az ember ráébred, hogy meg fog halni. Egyetlen vigasza marad, hogy ami vele történik, az vár mindenkire – hogy ez a folyamat elkerülhetetlen. Az a szörnyű ebben az egészben, hogy az energiamező összeomlása bizonyos mértékig azokkal is megtörténik, akik amúgy spirituális beállítottságúnak tartják magukat. Ha az energia gyarapításán szorgoskodunk, de közben olyan ennivalót fogyasztunk, amely elrabolja az energiánkat (szemetet, holt táplálékot), semmire sem jutunk. Számon kell tartanunk minden energiaforrást, amiből rutinszerűen építjük fel energiamezőnket, elsősorban az ennivalónkat és a legjobbak kivételével mindent kerülnünk kell, ha azt akarjuk, hogy energiamezőnk erős legyen. Ez legtöbb ember számára igen nehéz, mert mindannyian ragaszkodunk megszokott ételeinkhez, márpedig azok többsége rettenetesen mérgező.

Sajnos az ennivalóval kapcsolatban rengeteg ellentmondásos információ kering a világban, de ezek között ott van az igazság. Mindenkinek végre kell hajtania a kutatást, meg kell ismernie a tágabb összefüggéseket. Spirituális lények vagyunk, azért jöttünk át ebbe a világa, hogy emeljük energiaszintünket. A világ dolgainak nagy része azonban pusztán az érzéki örömöt a szórakozást szolgálja, nagy részük lecsapolja az ember energiáját, és a fizikai megsemmisülés felé taszítja. Ha valóban hinnénk abban, hogy energiából álló lények vagyunk, a kísértések között vezető keskeny ösvényt követnénk.

Ha visszatekintünk az evolúció történetére, azt látjuk: a kezdet kezdetétől próba szerencse alapon kísérleteztünk az ennivalóval, hogy megállapítsuk, melyik tápláló, melyik mérgező. Ha ezt a növényt eszed meg, életben maradsz, ha amazt, akkor elpusztulsz. Mára eljutottunk odáig, hogy tudjuk mi az, ami a vesztünket okozza, de még csak most kezdjük felismerni, milyen élelmiszerek segítenek hosszú élethez, magas energiaszinthez, és melyek azok, amelyek hosszú távon elkoptatják az embert.

Testünk atomokból áll – tiszta energiából! Amikor alaposabban megvizsgáljuk az atomokat, előbb részecskéket találunk, majd ezek a részecskék is eltűnnek, és különféle szinteken rezgő tiszta energiamintákká válnak. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk meg, mi az amit megeszünk, megállapíthatjuk, hogy minden, amit táplálékként beviszünk szervezetünkbe, befolyásolja rezgésállapotunkat. Bizonyos élelmiszerek növelik energiakészletünket, fokozzák rezgésállapotunkat, mások viszont csökkentik.

Minden betegség a rezgési energia csökkenésének eredménye; ha energiánk egy bizonyos szint alá süllyed, működésbe lépnek a világban érvényesülő természeti erők, amelyek azt a célt szolgálják, hogy testünket megsemmisítsék.

Az elfogyasztott táplálékot a szervezet megemészti, csak az emészthetetlen salakanyag marad vissza. Ez a salak kémhatását tekintve lehet savas és lúgos, attól függően, hogy milyen ételből maradt vissza. Ha lúgos, akkor csekély energiával, gyorsan eltávolítható. Ha viszont a salakanyag savas kémhatású, akkor a vér és nyirokrendszer nagyon nehezen tudja eltávolítani: szilárd anyagként felhalmozódik a szervezetben, a szövetekben – alacsony rezgésű kristályok formájában, amelyek megzavarják vagy akadályozzák a sejtek rezgését. Minél több ilyen savas melléktermék halmozódik fel, annál savasabbakká válnak a szövetek, és akkor vajon mi történik? Megjelenik valamilyen mikroba, megérzi a savas közeget, és azt mondja: „Hoppá, ez a test megérett a felbomlásra”. Minden betegség ilyen támadások következménye.

A nem megfelelő táplálék addig a szintig is lecsökkentheti az ember rezgésszintjét, ahol a természet erői hozzálátnak, hogy visszaadják a testet a földnek.

Minden betegség mikroorganizmusok működésének hatására lép fel. Találtak olyan mikrobákat, amelyeknek közük van a szívbetegségek kialakulásának, és olyanokat is, amelyeknek a rákos daganatok kifejlődésében játszanak szerepet. A mikrobák csak azt teszik, ami a dolguk. A valódi ok az étrend következtében kialakuló savas környezet.

Mi emberek vagy lúgos, magas energiaszintű állapotban vagyunk, vagy savas állapotban, ami jelzi a bennünk és körülöttünk élő mikrobáknak, hogy bomlásra kész szervezettel van dolguk. A betegség voltaképpen a test bizonyos részeinek bomlása, mert a körülöttünk lévő mikrobák megkapják a jelzést, hogy halottak vagyunk.

Általánosságban azok az élelmiszerek, amelyek savas melléktermékeket hagynak a szervezetben, a nehéz túlfőtt, feldolgozott és édes ételek, pl. a hús, a lisztek, a tészták, az alkohol, a

kávé, az édesebb gyümölcsök.

A lúgos ételek zöldebbek, elevenebbek, frissebbek pl. a friss zöldségfélék és a belőlük nyert levesek, a zöld főzeléknövények a rügyek, magvak, valamint az olyan gyümölcsök, mint az avokadó a paradicsom, a grapefruit vagy a citrom. Ennél egyszerűbb nem is lehetne.

Spirituális lények vagyunk egy energiából álló, spirituális világban. Az embereket gyötrő, képességeiket csorbító betegségek – az érelmeszesedés, az agyvérzés, az izületi gyulladások, az AIDS és főként a rák – azért léteznek, mert szennyezzük a testünket, ami olyan értelmű jelzést ad a mikrobáknak, hogy hamarosan elveszítjük energiánkat és meghalunk.

Mindig talány volt, hogy egyes emberek, akik ugyanazoknak a kórokozóknak vannak kitéve, miért nem betegednek meg. A különbség a szervezet belsejének kémhatásában rejlik.

Kedvező hír, hogy ha szervezetünk nagyon elsavasodott, és már a bomlás is megindult, a folyamat még mindig visszafordítható, ha változtatunk táplálkozásunkban, és átváltunk a lúgos, magasabb energiaszintű állapotba. A magas szinten rezgő, energiával teli emberi test kialakulásának ma még csak a sötét középkorában tartunk.

Az embereknek százötven évnél is tovább kellene élniük! Az a mód azonban, ahogyan táplálkozunk, rögtön pusztítani kezdi testünket. Mindenfelé azt tapasztaljuk, hogy az emberek a szemünk láttára leépülnek, lebomlanak. Ám ennek nem kell szükségszerűen így történnie. A legendák szerint az embereknek először az ennivaló valódi mibenlétét kell elsajátítaniuk a belső energiaforrás előtt, amely tovább növeli rezgésünket. Nagyobb a hatalmunk, mint gondolnánk...